Véghné Paksz Nikolett, volt kollégista

Már jó sok idő eltelt, hogy elhagytuk a Fábry Kollégiumot és az Önök szerető kezeit! A sok nevelést, tudás, amit kaptam, most próbálom minden erőmmel átadni és megtanítani kisfiamnak. Néha visszagondolok a szép koleszos emlékekre, és azt gondolom, hogy ilyenkor döbben rá az ember, hogy mennyire nem volt semmi gondunk, és mennyi mindent nem használtunk ki, amire az életben már soha nem lesz lehetőségünk.

Török Krisztina, volt kollégista

A húgom úgy döntött, hogy Pesten szeretne tovább tanulni. Amit én természetesen nem ellenzek, csak az a kikötésem volt, hogy nem mehet akármelyik kollégiumba, csakis a Fábryba!
Tudom, hogy az én számból furcsán hangzik, de sajnos csak így utólag tudom értékelni azt a sok jót, amit Kata nénitől és úgy az egész kollégiumtól kaptam. Nagyon szeretném, ha a húgom is részesülne ebben a sok odafigyelésben, törődésben és szeretetben.
Sokkal nyugodtabb lennék, ha a húgomat a Fábry „védelmező” falai között tudhatnám, és nem valami tömegkollégiumban, ahol nem tudnak rá odafigyelni, törődni vele.

Egy nagynéni véleménye

Nagyon hálás vagyok, hogy a mai nehéz időkben olyan helyre kerülhetett, ahol (még) van ISKOLA, TÖRŐDÉS, NEVELÉS, ahol ezek a lányok megkaphatják az esélyt, hogy valami-valaki váljék belőlük.

Köszönöm, hogy ehhez a kollégium légköre óriási segítség, olyan motiváló környezet, amelyet nem tudnánk otthon sem megteremteni számára.